F. Mauriac :Fekete angyalok
2007.06.14. 08:44
Két ember érzelmeinek leírását olvasva meggátolhat bennünket érzelmeink szabadon engedésében: vagy mert nem érezzük magunkat méltónak hasonló érzésekre, vagy mert félünk, hogy érzéseink visszhangja hasonló az olvasottakhoz...
""Ha nem látta, hálával és gyöngédséggel gondolt rá. De a jelenléte ingerelte, s főleg az, hogy Catherine annyira kívánta őt és oly kevéssé tudta ezt leplezni."
Az örök kérdés, míg nem tiszta egyik félben sem a másik iránt érzett vonzalom minősége, s az, hogy mit érez a másik irántunk. Vaknak kell lenni, hogy gáttalanul szabadjára merjük engedni érzéseinket az ismerkedés első idején, vagy tán a vége felé....
Naponta, óránként, percenként dobálódzunk az érzelmek hullámain, s ritkák a percek, mikor megnyílunk s magunkkal ragadhatjuk/merjük magunkkal ragadni/ partnerünket, mert hagyja, vagy Ő is pont olyan magaslatokban tart, s találkozunk.
/Vagy a mélyponton épp szakítunk/
2007.06.14.
|