A Nold oldalain barangolva találtam rá a Folyami hajók-ra. Gyönyörű képek hajókról és "környezetükről" órákra lekötött:) A képek fotósától történetüket is megtudtam.. engedélyére vártam, h itt közzétehessem. az engedélyt megkaptam,íme 1 Életkép: Kedves Zsuzsa! Leírom szivesen, ha szívesen olvasod:) persze minden kaland megér legalább egy ilyen oldalt, de azokat (legalábbis a hajós részét) tervezem feltenni, mert valamivel már újítani kell:) szóval, valahol olyan 85 augusztusába kezdödött a dolog. Ekkor voltam úgy 2 hónapos és az "elbeszélések" szerint már figyelgettem a hajókat, mert hát hol lettem volna máshol csecsemökoromban is, ha nem a dunaparton :) aztán voltam olyan 4 éves amikor az elsö meghatározó élmény ért. Mint tapasztalatlan parti napozók közel merészkedtünk a vízhez és az egyik hajó ("Sofia") hulláma szépen kiöntött minket. Azóta hónapokig rá se tudtam nézni a vízre, úgy megrémültem és ez a félelem hirtelen átcsapott a másik oldalra és innen tulajdonképpen már megállíthatatlan volt a folyamat. 7 évesen már írtam a hajókat amik elmentek elöttem, söt, késöbb már fényképeztem is. Igaz az elsö pártíz kép mind vagy elmosódott lett, vagy nagyobb felületen látszik rajta az ujjam, mint a fötéma, de aztán sikerült belerázódnom abba is. Tulajdonképpen 2001-ig színte csak a partról néztem a hajókat, (persze egy-egy menetrendi út kivételével). Már-már szenvedéllyé vált. Semmi más, csak állni a parton és nézni, fényképezni öket. Nagy nehézkesen sikerült beszerezni a legtöbbjük havi menetrendjét, és akkor menetrend szerint, ha kint voltunk horányba, kimentem. Legtöbbször hajnalban kellett kelni. És akkor én fogtam magam és fél ötkor felkeltem, mert jön az a hajó és azt meg kell nézni és kész. Egy idö után már mindenki körülöttem azt mondta, hogy ez már túlzás. Tán igazuk is volt, mindenesetre én nem éreztem annak, és az ember meg azt csinálja amit szeret, és ha kint szeret állni a szakadó esöben a parton, mert épp jön a River Cloud, akkor kint áll és megvárja. :) aztán persze gyültek az anyagok, képek, dokumentumok, és kitaláltam, hogy kéne egy honlap a netre. Akkor még nemigen voltak hajózással foglalkozó oldalak, és nagyon hiányoltam. Úgy éreztem, egyedül vagyok ezzel, mert akkoriban tényleg sehol-senkivel nem találkoztam, aki így odavan ezért a témáért. Aztán körülnéztem, mennyiért lehet honlapot csináltatni és úgy gondoltam, a fene ott egye meg, megcsinálom valahogy én :) Nem lesz olyan szép, igényes, de senki más nem tudja, milyennek akarom, milyennek képzelem el, úgyhogy megpróbáltam megszerezni a szükséges információkat, hogy hogy lehet egy ilyenbe belekezdeni és aztán egy szép nyári délután elkezdtem. Nagy sikere volt akkor, mivel ennyire mélyremenö szinteken nem volt kezelve a kérdés a weben sehol máshol, persze mára már az egyesület jóvoltából is részben, azért kerekednek jóval részletesebb anyagok is. De ott, akkor, ez jó volt, és a kellö hatást elérte. Csatlakoztam egy hajózási fórumhoz, ahol nagy szeretettel fogadtak, és egyböl ahogy megnézték a honlapom tudták, hogy nem kevésbé vagyok ezirányba megszállott. Aztán összejöttünk. A többiek, amelett hogy idösebbek, föleg régebben hajózott, ma már mással foglalkozó nosztalgiázni vágyókból állnak, de persze akad még hozzám hasonlóan lelkes amatör. Nemes célként tüztük ki az egyesület megalapítása mellett, hogy megpróbáljuk megállítani az öreg vontatóhajók tömegmészárlását. Persze hamar kiderült, hogy így együtt, mivel még nagyon fiatal szervezet voltunk, így még támogatásokkal se - nincs annyi pénzünk, hogy kivásároljunk egyet. A szerencsének köszönhetö, hogy összetalálkoztunk egy vállalkozóval, akivel sikerült megállapodni. Ö egy hajóskanzenröl álmodott (persze sikeres vállalkozó lévén az anyagiak nem okoztak volna gondot, hogy valósággá is váljon) és mondta, hogy megveszi a hajót, (ez a bizonyos Sopron vontató) és ö lesz a skanzen müködöképes öreg vontatóhajója. Mi felújítjuk, s cserébe hajózunk vele. Aztán innen már minden hétvégénkre jutott program. Lelkesen takarítottuk, festettük, szerelgettük a hajót, s jó volt látni, ahogy a kezünk alatt válik ismét igazi, müködö hajóvá. Eredeti test, eredeti gépek, eredeti hangulat. :) Jókat vontattunk vele, tényleg óriási élmények voltak. És megérte érte minden mozdulat. Aztán persze több hajóra eljutottam. Például, ami olvasható is a lapon, a Viking Star üdülöhajóval amikor voltam egy hétig, ott megismerkedtem a kapitánnyal. Azóta jóban vagyunk és amikor csak tudok, a magyar szakaszon hajózok vele. Az ugye Passau-BP között utaztatja az üdülöket, és lefele Pest elött megáll Esztergomban. s akkor én ilyenkor amikor megérkezik, reggel felülök a vonatra, kimegyek Egomba, felszállok a hajóra, és lejövök velük Pestre. Ez egy jó 4 órás út, és itt általában végig én hozhatom a hajót. A kapitánynak is jó, mert pihenhet kicsit (persze nyilván azért felügyel, meg figyeli, hogy épp milyen hülyeséget csinálok:)) de nem úgy, mintha ö vinné, nekem is jó, mert nekem meg minden vágyam, hogy egy ilyen szép nagy hajó kereke elött állhassak. Aztán, ebböl a csapatból páran összeálltak, hogy vesznek egy aknásznaszádot, az is számos kalandra hívott. :) Persze emellett azért mindig jutott idö kicsit nosztalgiázni, a horányi parton :) Most épp a Tatabánya vontatóhajót készüljük memgenteni, és készülünk vele felhajózni Bajáról Budapestre. Persze még nem tudjuk, mikor. Szóval, röviden ennyi. Örülök, hogy dolgozhatok itt az egyesületben, szivesen csinálom, szivesen rajzolom a grafikákat, szedegetem össze a képeket, szkennelek, a hajón szivesen dolgozom, mégha nemegyszer csak annyi a feladat, hogy a lapát szorosabbik végét kell megfogni. Szal örülök, hogy sikerült ily módon mégközelebb jutnom ahhoz, amit szeretek. :) És persze, amikor épp szabad a kezem fényképezek. Amit szépnek találok, legyen az egy felhö, egy hajó, nem mindennapi helyzetben, vagy akár csak a tajtékzó csavarvíz, ahogy tünik el a hajó faránál a végtelenbe. S bár semmi célom nincs vele, pusztán csak az utókornak és persze magamnak megörökíteni ezeket a dolgokat, most úgy érzem egy bizonyos célt talán mégis elértek. Eddig túlnyomórészt csak hajósok/volt hajósok illetve hajózással valahol kapcsolatba hozhatók írtak, gratuláltak, írtak észrevételt, kritikát, helyesbítést. Hajózást illetöen kivülállótól még nem kaptam visszajelzést :) talán ezért is éreztem úgy, hogy most így itt írnom kell pár sorban. Úgyhogy mégegyszer, örülök, hogy tetszenek, és köszönöm a levelet és ezt a ki nem mondott bíztatást, hogy van értelme öket felrakosgatni. Mert igazán ezek neked készültek. Annak, aki nem a részese, de mégis magával ragadja valahol, és érdeklödik:) üdvözlettel Dani ____________________________________________________ <<< Kalmár Dániel >>> http://www.folyamhajo.hu >> kd@folyamhajo.hu