A demobulik történetének kezdete lassan a feledés homályába vész, csupán távolmaradó eleink emlékezetében él tovább, akik emiatt nem tudják élményeiket az újabb kor demobarátaival megosztani. Más részük szűk demoországbeli bulikkal zárják el magukat a Nagy Demobuliktól... mint megszokottá vált.. remélhetőleg a máshollévők is oly jól érezték magukat--épp ott, ahol voltak, mint az a pár találkozni vágyó,akik ilyetén óhajukban teljesültek május utsó szombatján Káplár pincéjében s többség, bár nem a Sörivó közösség tagjai..voltak, most sörrel hűtötték -belülről - testüket,lelküket:) A társaság tagjai nem előszőr -remélhetőleg nem utoljára- vetették magukat eme megpróbáltatások karmaiba:) Az igazsághoz tartozik, az első lépés nem volt könnyű: kibujni "álarcunk" mögöl, és felfedni magunk a "többiek" vizsla tekintetének , kik lehet jómaguk is először jelentek meg. oly annyira nem könnyű. eme nevezetes lépést megtenni, h a jelenlevők harmada saját bevallása szerint is, csak hosszas unszolásra, cikizésre, s megfelelően elrejtett érdeklődéskeltő megjegyzések hosszas mérlegelése után merte vállalni az elsődemobulizós szerepét:) Ezen a helyen névsor emlékeztessen az ikszedik demobulira/képek Lumbini gépéből:)/ szigra, Juliette Binoche, esőfelhő,Lumbini és jómagam, Zokni:))